1. fejezet

Észrevettem, hogy mostanában elég furcsa vagyok és ezt a családom is megerősítette. Ha emberek vagy vámpírok közé megyek, mikor nyugalom tör rá mindenkire, mikor pedig harag. Nem tudom, mi lehet az oka, ezért szóltam a szüleimnek. Azt mondták, hogy este megbeszéljük, és bármelyik pillanatban bejöhetnek. – Renesmee. - betoppantak a szüleim.
- Carlisle - lal arra gondoltunk, hogy kialakulóban van egy új képességed. Ez ritka a vámpíroknál, főleg a fiataloknál. Még nem tudjuk mi lesz ez a képesség, de megpróbáljuk kideríteni. Jasper biztosan látott már ilyet. Addig is próbálgatnod kell, hátha rájössz.
Mikor ezt kimondta, Alice berontott. Idegesnek tűnt és zavartnak. Még sosem láttam, hogy ilyen lett volna.
- Látomásom volt! Egy idegen vámpír fog jönni. Valakit keresett, de nem tudom kit és, hogy miért.
Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz. Azért lenne jó, mert még soha nem találkoztam a Culleneken és a Volturin kívül más vámpírral. A rossz viszont az, hogy nem tudom mi az ok, hogy idejön, de az az érzésem, hogy nem jó. A szüleimnek sem tetszik. Ahogy Alice elmondta a látomás lényegét azonnal ijedten egymásra néztek. Nem értem. A gondolataim közepén megszólalt apa.
- Ez nem jó.
- Miért?
- Idegen vámpírok ritkán jönnek erre és általában nem jó szándékkal. Például James, Victoria és Laurent. Ők is csak a bajt keresték aztán James majdnem megölte Bellát.
A beszélgetés után lementem a lépcsőn és az ajtó felé vettem az irányt. Kiléptem az ajtón. Szerettem kint lenni a csillagok alatt gondolkodni és érezni az erdő illatát. A fényük olyan megnyugtató volt. A fák fölé nézve mintha az ég a földig érne és a fák csúcsain egy-egy kicsi csillag ragyogna. A lombjaik egy nagy fekete függönyt alkotva terültek el az ég alatt. Gondolkodásomat megzavarta egy érintés a vállamon. Anya volt. A szemében látszott a féltés.
- Nem kell aggódnod. Tudod, hogy a látomásai nem mindig úgy alakulnak, ahogy látta. Lehet, hogy nem jön, ide csak átmegy az erdőn.
- De féltelek kislányom. Én átéltem emberként, miféle dolgokat képes megtenni egy vámpír a zsákmányért.
- Tudom. James. De én nem vagyok ember. Meg tudom védeni magam. Ráadásul Alice nem tudta, hogy miért jön az-az idegen. Miből gondolod, hogy értem jött?
- Csak gondoltam. Mindenre számítanunk kell. Nekem a családom a legfontosabb és nem szeretnék senkit elveszíteni. – az utolsóm mondatnál már az ajtó felé sétált, aztán bement. Szellő csapta meg az arcom, pedig szélcsend volt. Olyan érzés volt mintha valaki az megsimogatná. Fáradt lettem és bementem a házba. A nappaliban már senki sem volt így bementem a szobámba. Éjjel nem tudtam aludni. Vajon milyen lehet ez a titokzatos vámpír? Miért jöhet? Sajnos senki nem tud ezekre választ adni csak ő maga. Biztosan nem rossz szándékkal. Hisz erre nincs semmi, amit rossz dolgokra lehetne használni. Miért is gondolkodok ezeken? Nem is tudjuk miért jött. Mindig elfelejtem. Lehet, hogy valami jó hírt hoz. De ha az lenne már rég idejött volna elmondani. Semmi sem jött össze. Ezen gondolkodtam, amíg el nem aludtam. Reggel egy csokor virág fogadott, amit az ágyam melletti kis szekrényre tettek. Egy boríték is volt mellette, rajta a minta, egy gyönyörű vörös rózsa. Megpróbáltam lassan kibontani nehogy elszakadjon. Benne volt egy születésnapi üdvözlőkártya, amire ezt írták:
„ Boldog születésnapot kíván az egész Cullen család! Találsz még valamit a borítékban. Nézd meg. Ha kijössz, a bejárathoz, ott is vár még rád egy meglepetés.’’
A születésnapom? Teljesen elfelejtettem. Pedig már vártam, de ez a tegnap este mindent felkavart. Belenyúltam a borítékba és kivettem a benne lévő meglepetést.
- Wááááááááááá- felsikítottam örömömben.
A jogosítvány, amit már hetek óta várok. Most már legalább nem kell a szüleimnek fuvaroznia a suliba. Végre! Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem és leszaladtam a lépcsőn. Senkit nem találtam. Benéztem minden szobába, de eltűntek. Aztán eszembe jutott, hogy a levél szerint bejárati ajtó felé kell mennem. Mikor kiléptem megláttam, hogy mindenki kint áll.
- Boldog születésnapot Renesmee!- egyszerre kiáltották.
A család mögött megpillantottam valamit. Mindenki előtte állt ezért közelebb mentem, hogy megnézzem a rejtélyes dolgot. Csak egy nagy sötét foltot láttam, mert még mindig előtte álltak. Már furdalt a kíváncsiság, de direkt húzták az időt. Egyre izgatottabb lettem.
- Ez a tiéd.
Elálltak a rejtélyes ajándék elől és megpillantottam egy kocsit. De nem akármilyen kocsi volt. Egy fekete Jaguar. Mindig is ilyenre vágytam. De honnan tudták? Hát persze. Apa.
- Kiolvastad a gondolataimból, hogy mit szeretnék?
- Igen. Bocsi, de csak így tudtuk meg mit szeretnél, hiszen soha sem mondtad.
- Nem baj. Nagyon örülök neki. Ti vagytok a legjobb család az egész világon.
- Köszönjük a bókot. De nem akarsz elmenni vele egy körre?
- Dehogy nem.
Emmet idedobta nekem a kulcsot. Kinyitottam az ajtót és beültem. Az üléseken és a kormányon valódi bőr volt, a teteje pedig lenyitható. A vezetőülés oldalánál lévő ajtón, kívül fel volt írva, hogy Renesmee. Alig volt hangja. Éppen csak annyi hallatszott, hogy be volt indítva a motor. Ráléptem a gázra és elszáguldottam. Belenéztem a visszapillantó tükörbe és láttam mikor apa mosolyogva csóválja a fejét. Magára ismert a veszetési technikám miatt. Elindultam befelé az erdőbe egy földúton. Elég rázós volt, de jó, mert éreztem a szabadságot. Csak mentem és mentem, amíg meg nem pillantottam egy gyönyörű rétet. Nagyon szép volt. Kiszálltam a kocsiból, hogy közelebbről is megcsodálhassam. A rétet kettéválasztotta egy kis patak. A víztükröt megvilágította a nap és úgy csillogott, mint az arany. Minden tele volt virágokkal és zöldellő bokrokkal. Odamentem a vízhez és belenyúltam. Kellemes volt és tiszta. Látszottak a benne úszkáló kishalak. Az erdő nyugati részéből jött a víz, ezért elindultam a fák közé hátha megtalálom honnan ered. Mikor már egy sűrűbb részen jártam lepillantottam a földre. Egy hatalmas lábnyom volt ott. Még soha nem láttam ekkorát. Ez a lábnyom egyik farkaséhoz sem hasonlít, akit én ismerek. Az ittenieké nem ekkora és ez a hely elég messze van, La Push határától. Talán csak egy farkas kelt itt át és tovább ment kelet felé. Nem foglalkoztam vele és továbbmentem. Éreztem valamit a levegőben. Ahogy mélyebbre mentem az erdőben, egyre erősödött a szag. Most már teljesen biztos voltam benne. Ez a farkas nem ment el, én meg pont a karmaiba futok. Ekkor morgást hallottam. Körülnéztem, merről jöhet a hang. Egyszer csak a bozótból hangos ordítással elkezdett felém futni.