7. fejezet

Itt a 7. fejezet. Remélem tetszeni fog nektek és lécci komikat írjatok.

Andrew. Miért pont Andrew? De olyan jó volt ez az álom. Jó lenne, ha újra álmodnám. Mit csináljak? Nem szerethetem és utálhatom egyszerre. Legszívesebben az elsőt választanám, de aki ellenünk fordul, azt nem szerethetem. Andrew-tól kapott csók sokkal jobb volt, mint a Jacob-é. Még akkor is, ha leszámítjuk, hogy Jacob megcsókolt úgy, hogy nem is akartam. Melyik csajnak jön be ez a nyomulás? Remélem, egy ideig nem találkozok Jacobbal. Bárcsak minden éjjel ugyan ezt álmodhatnám. Meg kell találnom Andrewt valahogy. Azt mondta az álomban nem kell félnem. Meg kell tudnom miért, akarnak elvinni ilyen sürgősen. De nem kószálhatok az erdőben, amíg meg nem talál. Pedig csak ezt tehetem. Úgyis még éjjel van. Senki nem venné észre, ha kimennék. De ezt talán holnap éjjel. Most kipihenem magam. Ezen gondolkoztam, amíg el nem aludtam.
Másnap reggel 10 órakor keltem. Gyorsan rendbe tettem magam, és lementem a földszintre. Senkit nem találtam. Talán mégis jobb lenne, ha minél előbb felkutatnám Andrewt. Szóval az Andrew keresési akció kezdetét veszi.
Első lépés. Felkutatni a földszintet, hogy van e itt valaki.
A nappaliba senki. Átszaladtam a konyhába ott sincs senki.
Második lépés. Körülnézni az udvaron.
Kiszaladtam az udvarra, de se ott sem a garázsban nem volt senki.
Harmadik lépés. Irány az erdő megkeresni Andrewt.
Bevettem magam az erdőbe. Csak mentem a sűrűbe és meg sem álltam. Nem tudtam merrefelé keressem. Ha fordított helyzetbe lennénk és én akarnám, őt elkapni hol rejtőznék el? Egy olyan helyen, ahol nincs ember és jó rejtekhely. Talán a régi kilátónál.
Elindultam a kilátóhoz. A bozótos egyre ritkább lett. De sajnos még egy ideig mennem kellett. Már csak fákat láttam és sziklákat. Megpillantott egy kis tetőt. A kilátó volt az. Odaszaladtam, de senki nem volt. Fel és lerohantam a háromszintes kilátóban, de senki. Szomorúan elindultam visszafelé a hegyoldalon. Hallottam, hogy jön mögöttem valaki. Mentem még néhány métert aztán megfordultam. Szerettem volna, ha Andrew az, de Jacob volt. Póló nélkül jött velem szembe. Azt hitte levesz a lábamról.
- Hát te? – kérdeztem tőle nyugodt hangon.
- Én csak láttam, hogy erre járkál valaki és hát… - magyarázkodott.
- Tudtad, hogy én vagyok ugye? – kérdeztem tőle.
- Na, jó tudtam. Nem akartam, hogy bajod essen és utánad jöttem. – válaszolta.
- Nem vagyok három éves. Tudok vigyázni magamra. – mondtam neki már ingerültebb hangnemben.
- Még haragszol a múltkoriért?
- Igen és nem tudom miért csináltad.
- Mondtam, hogy tetszel nekem, de végre a közelségedet akartam érezni. Ezt nem érted? – kérdezte, miközben néhány lépést felém tett így körülbelül egy méter volt köztünk.
- Nekem nem nehéz a felfogásom, mint neked, mert úgy tűnik nem érted meg, hogy én csak barátként szeretlek, és ezen nem tudsz változtatni akármennyi ilyenfajta csókot, adsz.
- Még egyszer bocsánat – mondta és várta a fejleményt.
- Megbocsátok. – mondtam neki.
Felnézett és az eget kémlelte.
- Keressünk valami rejtekhelyet, mert nem érünk, vissza mire ideér a vihar. – mondta, aztán elindult. Én követtem. Egy barlanghoz vezetett. Éppen oda értünk, mire elkezdett esni az eső. Néhány perc múlva dörögött és villámlott. Leültünk a barlang végébe és vártuk, hogy elálljon az eső.
- Hát nem romantikus? – kérdezte Jacob és figyelte a reakciómat.
- Jacob hagyd abba a próbálkozást. Úgysem fog működni. – válaszoltam.
- Rendben. Egy időre abbahagyom. – mondta, aztán elmosolyodott.
Én nem reagáltam semmit, csak néztem az esőt, ami nem akart elállni. Közben elnyomott az álom. Már megint Andrew - val álmodtam. Ugyan azt, amit az éjjel. Semmi változás nem volt benne, de nem is bántam. Bár Andrewt élőben is szívesen megcsókolnám. Arra ébredtem, hogy Jacobra vagyok dőlve és ő az arcomat simogatja.
- Mégis tetszek neked? – suttogta a fülembe.
Gyorsan felültem.
- Nem. Láttad, hogy elaludtam ugye? Szóval nem tudtam mit csinálok. – mentegetőztem. Nehogy azt higgye, hogy direkt csináltam.
- Jó. Jó. Persze. – mondta gúnyosan.
- Miért is jöttél az erdőbe? – kérdezte.
- Miért kell mindig kérdezősködnöd? – kérdeztem tőle.
- Csak kíváncsi vagyok. – mondta és húzogatta a szemöldökét.
Az eső közben elállt. Felálltam és kimentem. Néhány lépést tettem és megláttam egy…